Az aranyszínű sárgaság elleni küzdelem Dél-Szlovákiában mostanra a közösségi összefogás új szintjére lépett. Az augusztusi figyelmeztetések óta a fertőzés tovább terjedt: a Muzsla–Bátorkeszi–Párkány térségben egyre több ültetvényen mutatkoznak a tünetek, de az Ipoly menti borrégióban is jelentős arányban észlelték a betegséget. A kór immár nem csupán egyéni, hanem közösségi válsághelyzetet teremt.
A helyzet országos szintűvé vált – jelenleg már alig van olyan körzet Szlovákia magyarlakta szőlőterületein, ahol ne észlelték volna a fertőzést. A betegség gyors ütemű terjedése miatt egyre több borvidék kerül kritikus állapotba, különösen a Kürt–Bátorkeszi–Muzsla–Párkány térségben, ahol a fitoplazma már teljes hegyközségi közösségeket érint.
A közösségi védekezés előkészítése először a Kürti Hegyközségben indult meg terepbejárásokkal és a beteg tőkék likvidálásával, majd Bátorkeszin folytatódott a község önkormányzata és a SzEGAB Polgári Társulás együttműködésében. A kezdeményezés október közepétől Muzslán folytatódik, ahol a Hegyközség és a Kertbarátkör összefogásában készülnek az őszi–téli védekezési feladatokra.
A Párkányi borrégióban ez a megmozdulás közvetetten hat települést érint, mivel a szőlőterületek földrajzi közelsége indokolttá teszi a közös cselekvést és az összehangolt fellépést.
Az őszi időszak fő feladatai közé tartozik a gondozott szőlőterületek beteg tőkéinek likvidálása, a hegyközségi parcellák pontos beazonosítása és dokumentálása, valamint a községek informálása a jövőbeni védekezési teendők összehangolása érdekében.
A tapasztalat azt mutatja, hogy ahol az együttműködés hiányzik, ott a kár mértéke is súlyosabb. A Kürtről, Búcsról, Muzsláról és Ipolynyékről érkező beszámolók szerint a fertőzés aránya helyenként már a 30–40 százalékot is eléri. A parlagon hagyott, gondozatlan ültetvények továbbra is a legnagyobb fertőzési gócokat jelentik, ezért ezek felszámolása az egyik legsürgetőbb feladat a visszafertőződés megelőzése szempontjából.
A jelenlegi jogszabályi keretek azonban nem teszik lehetővé, hogy ezeket a területeket akár önkéntes közösségi kezdeményezésre, akár önkormányzati javaslatra felszámolják – ez az egyik legnagyobb akadálya a probléma hatékony kezelésének.
Amíg ez ügyben nem történik törvénymódosítás, addig az eddigi és a jövő évi védekezési munkák tartós eredményt nem hozhatnak, hiszen a fertőzés forrásai továbbra is érintetlenül maradnak.
A szőlőkabóca elleni védekezés – bár az ősz folyamán már lezárult – nem állhat meg a rovarirtásnál. A téli időszak a fertőzött tőkék eltávolításának (likvidálásának), valamint a jövő évi védekezési stratégia kialakításának ideje.
Ezzel párhuzamosan a hegyközségek és községek egyik legfontosabb feladata a szőlőparcellák pontos beazonosítása és dokumentálása, hogy a védekezési munka a következő évben célzottan és átláthatóan folytatódhasson.
A Falugazdász Hálózat a következő hónapokban térségi szintű egyeztetéseket kezdeményez a helyi gazdák, szakemberek és önkormányzatok bevonásával.
A cél: egy régiós szintű védekezési modell kialakítása, amelyet bármely település átvehet.
A kommunikáció továbbra is kulcskérdés. A magyar nyelvű tájékoztatás, a digitális csatornákon megosztott hírek és a terepen zajló személyes konzultációk révén sikerült elérni, hogy a gazdák nagyobb része tudatosabban reagáljon a fertőzésre. Ugyanakkor még mindig hiányzik az állami szintű koordináció és támogatás, amely nélkül a probléma csak elodázható, de nem oldható meg.
A fitoplazma elleni védekezés nem csupán szakmai kérdés, hanem közösségi felelősség. A most induló helyi együttműködések bizonyítják, hogy a borászok, gazdák és önkormányzatok képesek önszerveződni, ha megfelelő iránymutatást és támogatást kapnak. A tét nem kevesebb, mint a felvidéki szőlőhegyek jövője.
Pereszlényi Csaba
borászatokért felelős falugazdász,
Párkány, 2025. október 30.
