A 2026-os év időjárása komoly kihívás elé állította a szlovákiai állattenyésztőket. A tartós szárazság különösen a tömegtakarmányok termelésén hagyott nyomot, így sok gazdaságban már nemcsak az a kérdés, hogy mennyi takarmány kerül a tárolókba, hanem az is, hogy annak milyen lesz a minősége, és hogyan lehet vele gazdaságosan átvészelni a következő időszakot.
A Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara (SPPK) regionális felmérései szerint a lucerna első kaszálásánál 30–40 százalék körüli terméskiesést tapasztaltak, a második kaszálás esetében pedig a veszteség már meghaladta az 50 százalékot. A szénatermés egyes térségekben 40–50 százalékkal maradt el a megszokottól, és olyan legelők is vannak, amelyek csupán a szokásos hozam felét adták.
A kukorica esetében sem kedvező a helyzet. A Szlovák Statisztikai Hivatal augusztus közepi becslése szerint a szemes kukorica hektáronkénti hozama a tartós szárazság következtében 39 százalékkal maradhat el a 2025-ös eredménytől. A silókukoricánál pedig a mennyiség mellett a betakarítás időpontjára és a növény szárazanyag-tartalmára is különösen oda kell figyelni. A túlságosan száraz alapanyag nehezebben tömöríthető, ami kedvezőtlen erjedéshez és nagyobb tárolási veszteséghez vezethet.
Mit tehet ebben a helyzetben az állattartó?
Az első és talán legfontosabb lépés a rendelkezésre álló készletek pontos felmérése. Érdemes kiszámítani, hogy a betárolt szilázs, szenázs és széna az állatlétszámot figyelembe véve várhatóan meddig lesz elegendő. Ugyanilyen fontos a takarmányok beltartalmi vizsgálata. Egy aszályos évben ugyanis nem célszerű kizárólag a korábbi évek átlagértékeiből kiindulni.
Ha kevés a kukoricaszilázs, a hiány egy része más tömegtakarmányokkal – például lucerna- vagy fűszenázzsal, jó minőségű szénával, illetve megfelelő mezőgazdasági melléktermékekkel – pótolható. A helyettesítés azonban nem egyszerűen azt jelenti, hogy egy kilogramm kukoricaszilázs helyére egy kilogramm másik takarmány kerül. Figyelembe kell venni az energia-, fehérje- és rosttartalmat, az emészthetőséget, valamint az adott állatcsoport szükségleteit is.
Különös figyelmet igényelnek a nagy tejtermelésű tehenek. Ha a gyengébb minőségű tömegtakarmány miatt csökken a szárazanyag-felvétel, annak következménye hamar megmutatkozhat a tejtermelésben és az állatok kondíciójában. Éppen ezért a takarmányadag hirtelen megváltoztatása helyett célszerű fokozatos átmenettel dolgozni, és folyamatosan figyelni az állatok takarmányfelvételét, kérődzését, kondícióját és termelését.
A 2026-os szárazság tehát nemcsak arról szól, hogy kevesebb takarmány termett. Legalább ilyen fontos kérdés, hogyan gazdálkodunk azzal, ami rendelkezésre áll. A készletek pontos ismerete, a takarmányok vizsgálata és az adagok időben történő, szakszerű módosítása sokat segíthet abban, hogy az állomány a lehető legkisebb termelési veszteséggel vészelje át a következő hónapokat.
Bojti Beáta
Falugazdász – Felvidéki Falugazdász Hálózat, Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetsége
2026.09.13.
